2023. május 16.

Kedves Janusz!

Köszönjük a meghívást a fesztiválra. Rendkívül jól éreztük magunkat (legalábbis a magam nevében biztosan mondhatom). Kiváló volt a szervezés, a hangulat. Gondoltam, mint építészmérnök is megírom benyomásomat.

A szombati helyszín (Varsó, Forteca Kręgliccy) sok szempontból kiváló volt, jó lenne, ha máskor is ott lehetne a Mazurki.

1. A belváros közelében van.
2. Parkban van, szép helyen, és a falakon kívüli zene és árusítás is hangulatos. Jó, hogy a megérkezőket ez fogadja. A hang se zavarja a környezetet, lehet a szabadban is zenélni. (Városi épületeknél sokszor az ablakot se szabad kinyitni, marad az egészségtelen, kényelmetlen és drága gépi szellőzés.)
3. Az épület szép, főleg a téglaburkolata miatt. A hagyományos zenéhez is passzol a hagyományos épület. A bejárati híd is méltó, hangsúlyos belépési pont.
4. A nagyterem szintén szép és barátságos, a körforma is, a jurtaszerű sátortető is.
5. A nagyterem mérete épp megfelelt a vendégszámnak, ennél nagyobb létszám már a rendezvény barátságosságát veszélyeztetné, elembertelenedne, elidegenedne, eltömegesedne. A hangszerkészítők vásárának is épp megfelelt a méret.
6. A nagyterem és a kistermek aránya pont megfelelt a fő és kisebb táncházak méretének.
7. Nagyon jó és szerencsés kialakítás ehhez a rendezvényhez, hogy a kis termek közvetlenül, tágas átjárókkal nyílnak a nagyteremből, ajtók és folyosók nélkül!
8. A fények nagyrészt elfogadhatók voltak, főleg a pénteki helyszín (modern közösségi ház) túl erős vakító előteréhez képest. Jó, hogy volt a színpadon nyolc, az egész termet bevilágító „retro”, azaz szép és egészséges fényű halogén izzós lámpa (reflektor). A körfolyosón helyenként túl erős rideg fehér LED (vagy fénycső) világítás volt, a teremben meg a kék LED fény élettanilag és hangulatilag se szerencsés.
9. Az akusztika egész jó volt mind a nagy, mind a kis terekben, talán a téglafal miatt is. A hangosítás általában jó hangerejű és minőségű volt.
10. Kiválóak voltak az ételek.
11. Hangulatos és kulturált volt a mosdó.

Persze nem tudom, hogy szervezői helyiségekből, raktárakból elég volt-e, az étterem és a konyha elég nagy volt-e, stb. A táncos padló nyilván fából kéne legyen, a kistermekben meg ráadásul lejtős, repedezett beton volt.

A programról (amit láttunk belőle, azaz főleg a táncos részt):

Jól sikerült a rengeteg zenekar sűrű váltogatása, a megszokottnál (egy órás) nagyobb csúszás elkerülése. Jó és barátságos, hogy az elég szigorú menetrend ellenére a közönség kérhetett néha egy ráadást. (Amúgy nekem a cigányzenekar nem annyira tetszett, inkább a ruhájuk csak.) Jó arányú volt a teljesen hagyományos (vonós?), és a tangóharmonikával újított, és a méginkább modern (pl. cigány vagy szentimentális) zenekarok beosztása. Kellemes meglepetés volt, hogy az osztrák zenekar egy erdélyi kalotaszegi táncot is elhúzott a nagyszínpadon.

A reggeli utolsó zenélésnek és táncnak - mely a híd előtt kint reggel fél kilencig tartott - különösen jó hangulata volt, nagyon jó élmény, köszönhetően többek között Kazik Nitkiewicz varsói trombitásnak és hegedűs társának, akik utoljára tették le hangszereiket, valamint az ausztriai zenészeknek. Jó, hogy fokozatosan lett vége a táncéjszakának (nagyterem után még kisterem, aztán szabadban), nem úgy, mint ahogy Magyarországon egy művelődési házból egyszerre csak kikergetik a közönséget. Itt valóban a vendégek számítottak.

Nagyon barátságos, rokonszenves zenészek és vendégek voltak jelen.

Minden jót kívánok:

Gergő (2023)

2024-05-27

Kedves Janusz!

Köszönjük a megismételt meghívást immár a 2024-es májusi fesztiválotokra; már négy éve járunk örömmel Varsóba a „Wszystkie Mazurki Świata / Mazurkas of the World” karneválra.

Pár gondolat a rendezvényre visszaemlékezve (csak péntek éjjeltől vasárnap reggelig voltunk ott):

A szombati nap a szép helyszínen (április 20., Forteca Kręgliccy) megint jól sikerült. Kár, hogy az esős idő miatt nem lehettek a vendégek és az árusok a szabadban. Így a bejárás sem a szép főkapunk volt és kicsit túlzsúfolódott a vásártér. A hangszerek kipróbálása nehéz ekkora zsivajban. A szabadtéri rész tavaly nagyon sokat emelt a színvonalon, ott más a hangulat, a levegő, a tér, a fények, a hanghatás.

A rendezvény kicsit hasonlít a magyarországi évenkénti nagy országos (1982-től szervezett) Táncháztalálkozóra, mégis más:

• Az egyik nagy különbség, amiért nekem jobban is tetszik, hogy nincsenek színpadi koncertek ülő közönséggel, csak tánc. Ha a tánchoz való zene (akár népzene, akár más) igazán jó, és a közönség is jókedvű, akkor elképzelhetetlen, vagy furcsa a zene ülve hallgatása tánc helyett...
• Másfelől a magyarországi kirakodóvásár (ahol régebben sok falusi árulta a még valóban kézzel készült hagyományos viseleteket) helyett itt inkább csak hangszerkészítők vannak, ez is rokonszenves ötlet.
• A program mérete, a terem nagysága, a közönség létszáma is jó, még barátságos, mint egy hagyományos nagy falusi esküvőn (400 fő). A magyarországi Táncháztalálkozó túl nagyra nőtt, már barátságtalanra, embertelenre, a hagyományos közösségi élettől nagyon különbözőre; az utóbbi években meg lassan kifullad, félig üres termekkel.
• A szombati helyszín barátságos, szép, egyedi. Akár egy nagy jurtához is hasonló. Sajnos a mi táncház találkozónk elég csúf, ipari külső-belső megjelenésű sportcsarnokokban zajlik, méreténél fogva is. Amúgy sincs nagyon a ti helyszínetekhez foghatóan hangulatos, ízléses megjelenésű épületünk se közepes, se óriási méretben. Persze lehetne építeni. (Talán voltak szép váraink; a vidékieket az osztrák megszállás alatt felrobbantották, Buda vára a török időktől a világháborúkig pusztult, és sajnos most nem Mátyás király fénykorának gyönyörű reneszánsz stílusában építik vissza, ami az utolsó önálló államiságú független történelmi időszakunk volt, 500 évvel ezelőtt.)
• A fény is jobb, kevésbé erős, mint a legtöbb hazai táncos helyszínen. Külön öröm, hogy megint a szép sárgásfehér „nosztalgia” wolframszálas hagyományos reflektorok voltak a színpad fő díszei, így a többi (ledes, mozgó) fény kikapcsolásával számunkra is megfelelő világítást lehetett varázsolni. (A pénteki helyszín - Terminal Kultury Gocław - fénycsöves túlvilágított előcsarnoka az ellenpélda.)
• A zene se olyan üvöltő, mint nálunk sok helyen, ahol már beszélgetni se lehet. Érdekes módon a Táncháztalálkozón - régebben legalábbis, amikor még jártam - a hangosítás minősége is mindig rossz volt, talán nem értettek a népzenéhez a szakemberek.

A Mazurki szervezői jóféle ételekkel, folyamatos büfével kedveskednek a meghívott zenészeknek. Sok rendezvényen ellenben multik gyártotta cukros italok és „mai városi” ételek a jellemzők, ami különösen visszás egy hagyományőrző vagy nemzeti rendezvényen. A helyszín adottságai miatt az öltöző-hangszertároló gardrób sajnos szűkös volt.

Kedves, mulatságos többletet adott az idei éjszakához a szerencsére csak a színpadnál beázó/csepegő tető. A zenészek fölé nyújtott spontán módon jó szín-összeállítású esernyők, az azokat tartó önkéntes lányok és az egész esemény jellege kedves színfoltja lett a fesztiválnak.

Amint a saját rövid felvételeimből összeállított kisfilmen is látható, tetszett a zenekarok összeállítása. A hagyományőrzők között többen igazán régies hangszerekkel álltak ki. Például hegedű, dob; mindenképp harmonika nélkül, ami a természetes temperálású hangsor miatt is fontos.

Ugyanígy fontos számunkra (Szépszerével együttes), hogy nálatok a régebbi lengyel táncok voltak hangsúlyozva, túlsúlyban, mint a mazurka, oberek. A nagy vonulós, vezetős, játékos, párcserés táncok pedig vidámmá, közösségibbé teszik a rendezvényt. Nálunk a táncházmozgalomban évek múltával, vagy például egy hetes nyári tánctáborban egy idő után már sokan kezdenek modern zenéket hallgatni, vagy a táncba belevinni mai elemeket. Sok nekik, unalmas a hagyomány, talán nem is igazán érzik, szeretik, vagy csak egyszerűen a mai kor városi gyermekei. (A helyben készült egészséges finom hagyományos ételeket is fanyalogva ették, inkább a büfékben vettek gyorséttermi jellegű amerikai italokat, ételeket, édességeket. Ma már ez kisebb probléma, a modern bürokrácia jogi, egészségügyi és adózási okokból megtiltotta az egyszerű hagyományos falusi, lakodalmi konyha működését.)

Persze mi csak azért láthatjuk a fesztivált, mert a magyar csángó táncokat, amit mi zenélünk, örömünkre „megtűrik” a lengyel táncházban, mintegy színesítésként, vagy mint a lengyel „táncház” mozgalom magyar gyökereként, vagy mint különleges közösségi körtánc lehetőségként. Az arány jó, nagyon nagy részben lengyel hagyomány, kis rész egyéb tánc.

Visszatérve a méretre, mi az életben is a „Kicsi szép” (Ernst F. Schumacher, Small is Beautiful) elméletét követjük. Ilyen szempontból is különösen hangulatosak a nagyterem körüli helyszínek, kiöblösödések, zugok, ahol program szerinti, és ami még jobb: spontán zenélések, táncházak alakulnak, volt, hogy 5-6 zenekar egy időben ad lehetőséget a táncosoknak kedvük szerinti muzsikát választani. A kis helyek külön előnye, hogy itt nyilván nincs hangosítás, és a zenészek a táncosokkal, énekesekkel testközelben vannak. Ez az emberi közösség, kapcsolat kérdésén túl a zene átadásának minőségét is megváltoztatja. (A filmösszeállításomon láthatók ilyen részek.) Jó a termek közötti, ajtók és folyosók nélküli közvetlen kapcsolat, átjárhatóság – szerencsére a hangok nem túlzottan zavarják egymást.

Az említett spontán, ad hoc összeállások, zenélések, bevonódó baráti és idegen emberek közösséggé formálódása nagyszerű a vendégek és a bekapcsolódó zenészek, táncosok számára is. Ezzel összefügg, hogy ezen a fesztiválon, régisége, részben állandó közönsége és nem túl nagy mérete miatt még ki tud alakulni egy valamelyest családias közösség, hangulat, ami nagy érték, főleg manapság, az elidegenedő, TV és internet uralta világban.

Emiatt is fontos, hogy még a fő színpad se túl magas, a zenészek még elég közel állnak a tánctérhez a kapcsolat fennmaradásához. Magyarországon a nagyobb rendezvényeken magasabb színpadról, a monitor (wedge, foldback) hangszórók mögé messze eltolva a zenészek elszakadnak a táncosoktól. Sőt egymástól is. A parasztzenekarok a lehetőség szerint legközelebb ültek (álltak) egymáshoz, centiméterekre. Így egész másképp működik az együtt zenélés, mint méteres távolságokról. Van, hogy a könnyűzenei fesztiválok divatja szerint rácssorok és verőemberek állnak a zenészek és a táncosok közé, a színpadra ülés, netán a színpadon táncolás teljesen tiltott lett mára.

A családiassághoz és a hagyományőrzéshez tartozó jó élmény, hogy vannak még idős, öreg zenészek a meghívottak között. Ami régi emlék, érték van, azt lehet használni. Ezért voltak a magyar találkozón régen népviseletbe öltözött erdélyi asszonyok, táncosként és árusként is. Ezért jó ötlet, hogy ha Lengyelországban a régi hangszerek gyártása virágzik, ők legyenek a fesztiválon.

Az öreg zenészekről tovább jutunk a fiatalokhoz. Milyen jó, hogy több generáció együtt van, és hogy sok a fiatal. Hagyományosan a bálokban a gyerekektől kezdve mindenki ott volt, még az idősek is jót táncoltak, vagy nézték a fiatalokat. Magyarországon a táncházak közönsége a kétezres évektől öregszik, a korábban jellemzően 15-25 évesek már alig vannak jelen. Érdekes és jó, hogy lényegében minden lányon szoknya volt (és nem rövid), míg Magyarországon már a hölgyek fele nadrágban jelenik meg a táncházakban. (Utcán, iskolában alig vannak.)

Az is feltűnő, hogy jó az átlagos tánctudás, és sok a kifejezetten ügyes táncos. Nálunk az ügyetlenkedő, a többiek táncát is megzavaró kezdő jelenléte jellemző lett az elmúlt húsz évben. Ha jól tudjuk, tánc és tánc-etikett tanítás is segíti ezt a Mazurkin. Ezért vagy amúgy is, semmilyen oda nem illő viselkedést nem tapasztaltunk.

Köszönjük, hogy a szervezők évek óta, immár technikával is biztosítják számunkra, hogy a táncosok között zenélhessünk, nem színpadon. Örültünk, hogy mi lehettünk már virradatkor a rendezvény záró zenekara, részben már a színpad bontása és a megfogyatkozó közönség módon az általunk szeretett módon, hangerősítés nélkül.

Minden jót kívánok:

Gergő

(Sámsondi Kiss Gergely Magyarországról, Szépszerével együttes)