A BORVÍZ ÉS A SZÉPSZERÉVEL EGYÜTTESRŐL - 2023

Előzmények

  Gyerekkoromban klasszikus hegedűt tanultam. Jó tanáraim voltak: bár keveset gyakoroltam, nem vették el a kedvemet, sőt bíztattak. Gimnáziumban szimfonikus zenekarban játszottam, előbb Sass József karnagy (sz. 1915, Sass Szilvia operaénekesnő apja), majd Noseda Tibor énektanárok vezetésével, akik igazi művészegyéniségek voltak, örömet okoztak, nem félemlítették meg a diákokat.

  1986-tól az egyetemi években rendszeresen utaztunk Erdélybe barátaimmal, a „székely gőzössel” (300 forint a jegy, még 300 a kusett), csempésztük, mint mindenki, az újságot, könyvet, amo szappant, csokit Székelyföldre, barátoknak, ismerősöknek. Ott voltam épp a forradalom kitörése napján is, 1989-ben. Budapesten Szalona László építész barátom révén ismertem meg a táncházakat, az R-klubos Tánckört, és ő tanított először gyimesi táncokat nekünk. 

Borvíz együttes

  Udvarhely környéki falvakban még elcsíptem igazi népzenei néptáncos hangulatú bálokat, esküvőket. Előbb magam tanultam (erdélyi kiadású lemezekről, van amit Pávai Istvántól kaptam Kolozsvárott), majd az akkor (1990) önállósodott Óbudai Népzenei Iskolába is jártam pár évet Ökrös Csabához, aki az Almássy téri táncházban szólított meg, hogy tanítványt keres – nem tudom, honnan találta ki, hogy épp ezt akarom én is. A legjobb (általam ismert) tanárnak ismertem meg és tartom azóta is, és persze az egyik legjobb magyarországi prímásnak.

  Ugyanakkor köszönt rám Kovács Zoltán (barátom, sokoldalú ezermester, Magyarországon a vízihoki meghonosítója), aki brácsázni tanult; vele és Kasoly Józseffel (ő akkor már kiváló bőgős volt) alakítottuk meg a Borvíz együttest 1993-ban. Első munkánk 1994-től az épp akkor, Tündik Tamás által alakított budaörsi Szélrózsa együttes próbáinak kísérése volt.

  Ökrös Csabától székelyföldi és gyimesi zene tanítását kértem, nem akartam túl sok mindennel egyveleg tudást szerezni. (Egy táncházhoz, egy zenészhez egy tájegység elve, melyet azóta is így gondolok, csak nem sikerült betartani.) Így is kezdtük, az akkortájt Amerikában kiadott „Erdélyi képek” albumának anyagát tanította, kőrispatakit székelyföldről, gyimesit, bukovinait. Aztán hirtelen felkérések jöttek, mert akkor még nagyon kevés zenekar volt. Többek között a műegyetemi R-klubos tánckörnek is zenéltünk. Hamar meg kellett tanulni az alapvető tájegységeket. Egy sürgős felkérés miatt Csaba egy este a lakásán megtanította nekem a táncházhoz elégséges palatkai zenét. Kalotaszegi keservesekkel is sokat foglalkoztunk, egész különlegesen és különleges dolgokat tanított.

  Ugyanannyit tanultam az erdélyi falusi zenészektől, elsősorban Vak Zoltitól Gyimesközéplokon, Neti Sanyitól Kalotaszegen, Maneszes Mártontól Mezőségen (1993-ban ott voltam az első „Válaszúti” táborban, akkor még Visán.) Akkor még egyedül lehetett egy-egy parasztzenésztől vagy cigánytól tanulni, nem tömegben, mint később. Próbáltam zenét gyűjteni is többek között Kőrispatakán, kevés sikerrel. Rengeteget hallgattam a 90-es évek sófalvi, kalotaszegi, válaszúti, gyimesközéploki, vajdaszentiványi táboraiba meghívott parasztzenészeket. Hallottam még Domokos Pál Pétert előadni a csángókról.

  Budapesten az akkori táncházakban lestem el a zenét:

• Kedden Muzsikás az FMH-ban (a körtermet eladták, Tesco van helyette). A Muzsikást helyettesítő Kolompos együttes Balog Edina prímása mellett gyakorolhattam is.
• Szombaton Kalamajka a Molnár utcában. (Saját 1995-ös felvételek itt és itt; A művházat felszámolták, a táncház ezért tönkrement, a plázakinézetű új helyre, az Aranytízbe a kidobószemélyzet nem engedte be a saját cimbalmosukat, többet nem is ment oda... a zenekar tagjai korán meghaltak.)
• Pénteken Téka az Almássy téren. (Akkor ötszázan jártak, tíz évvel később végén tíz főre apadt az érdeklődés - a kapitalizmus és a számítógép korszaka jött el...)
• Vasárnap Méta a Somogyi Béla utcában
• A gyimesit, moldvait természetesen a (szerdai, Marcibányi téri) Tatros táncházban és táborokban (pl. 1993, Szarvas) ismertem meg, Kerényi Robiéktól.

Az ismert tánctanároktól (Csidu, György Karcsi stb.) tanultam. Néha együtt zenélhettem (tanulhattam) Jánosival, Molnár Miklóssal és másokkal. Később a moldvait is megtanultam muzsikálni.

Sajnos 2012-ig a legtöbb helyen cigarettafüstben kellett mulatni, néhány táncterem kivételével, de a zenészek még ott is füstöltek. Ez komoly hátrány volt a cigarettafüstöt ki nem állható embereknek. (A Molnár utca felső klubja nagyon füstös volt, pedig ott voltak a legjobb zenélések. Székelyföldön, Nyikómalomfalván például a 2005-ös árvíz után újjáépített művelődési házban már nem engedték a füstölést.)

  Rengeteg helyen zenéltünk. Óvodákban, országos cserkészbálokon (Visegrád, Szigetszentmiklós), baráti társaságoknak, „utipoti” együttesek bulijain, mentünk kulcsosházakba, sítúrákra; 1998-ban építész nagyapám, Sámsondi Kiss Béla emlékestjén az Ötpacsirta utcában, a MÉSZ székházában;. 2001-ben a CD-fű teázóban Hlatky Éva festmény-kiállítás megnyitóján; 2003-ban a Vácon rendezett VI. erdélyi farsangi bálon. Pár évig (2000) a Baár Madas Gimnáziumban a Nagy Zsombor vezette Gvadányi körnek zenéltem Sipos Katival. 

  Később átalakult a zenekar, Christopher Charlile lett a brácsás (és cimbalmos), aki Amerikából átvándorolva kifogástalanul megtanult magyarul beszélni és zenélni, és Papp Imre bőgőzött, aki ezermester: számítógép karbantartó, hegymászó, elsőgenerációs siklóernyős, ha kell, vitorlást vagy nagybőgőt épít stb. 2004-ben a Széki táborban zenéltünk, 2008-ban az Ulmi kézműves vásárban.

  Fontosabb állandó táncházaink voltak Budapesten és környékén:

• 1996-2000 Hazatérés temploma, Szabadság tér ( Hegedűs Lóránt plébános)
• 2000 Budakalász (művelődési ház) – székely táncházak (pl. Szabó Dániel cimbalmossal)
• 2004 Öt égtáj székely táncház, Szilágyi Dezső tér (Illés Dávid plébános)
• 2006 MOM vonós táncház
• 2012 Károli egyetem, Ráday 28. – széki táncházak
• 2016-2017 Adna-kávézó (Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatal), Kálvin tér-Török Pál utca, Széki és moldvai táncházak
• 2012- Gellért-hegyi nyári moldvai táncházak (2012/13: Őrmezői művelődési ház)

Szépszerével együttes

  Moldvába először 1999-ben zenéltem Bartha András lakodalmán Pusztinán. (A szülők "kényszerből" a fiatalok kívánsága ellenében rettentő hangos és csak szerbát játszó divatos bukaresti bandát fogadtak, így a többszáz fős násznép se táncolni, se beszélgetni nem tudott. Az óriási konyhában csináltunk csángó táncházat, egy hegedűvel.) Jópárszor jártam Moldvában, 2004-től többször Németh Laci barátommal. Akkor mutatta meg nekem az első fogásokat kobozon, és másnap már egy gyerektáncházban kísérhettem Legedi László furulya-zenéjét. Aztán 2012 tavaszán elkezdtük Gyulai Farkassal a Gellért-hegyi szabadtéri szerdai táncházat a víztározónál, ami máig (2023) folyamatosan (esőben, fagyban) tart májustól októberig. Itt alakult meg a három személyes Szépszerével együttes, melynek harmadik tagja a zenekarral egyidős Tücsök mudi kutya. Télen zárt helyszíneken játszunk, játszottunk: Őrmezői művház, Műcsarnok büfé, Magyarok Világszövetsége székház Semmelweis utca, 2020-tól a Háló klubban (S4). Alapvetően húros zenekar vagyunk: hegedű, koboz, cimbalom. Általában ketten játsszunk, és dob nélkül, hagyományos tempóban, dallamokkal, stílusban, továbbá erősítés, fénycső, led és légkondi kizárásával.

  Időközben rengeteg zenekar alakult, táncos meg nincs több, mint az 1990-es csúcsponton. A moldvai a zenészeknek menekülőút is, sokkal nagyobb rá már az igény, mint az egyéb néptáncokra.

  Visnyeszéplakon (Somogy, „öko” falu) annak R-klubos Tánckör általi belakása (1990-es évek) óta zenélek erdélyi táncok alá különböző felállásokban, 2002-től pedig Farkassal rendszeresen, évente többször. Többször voltunk Nagyszékelyen, 2016-ban a Városliget beépítése elleni tüntetéssorozaton, a pápalátogatás idején, 2019-ben Moldvában és Csíkban, stb. Utcazenéltünk például Kapolcson, a Liliomkert piacon, stb.

  Másokkal zenéltem például a 2007-től kezdődő terényi Zurgó tánctáborokban, Kurultaj táborban, Csillagpont református találkozón, 2008-ban Molnár Előd hívására a Biskupini hagyományőrző táborban és többször Debrecenben. 2009-től látogatom a zempléni Serketánc tábort, táncosként. 2011 táján a Németh Laci féle, Húrlekvár együttesbe torkolló estéken mulattunk, az év végén Erdély határán, Kosteleken hegedültem a szilveszteri gyimesi bált.

  2010-től zenélek Krakkóban, 2019-től pedig más városokban is (Varsó, Gdansk, Torun, Jaroslaw, Wreclaw) rendszeresen a Szépszerével együttessel. 2022-ben a harmadik Lengyelországi Csángó Fesztivált szerveztük meg Torunban, melynek összefoglaló filmje is megtekinthető.

  Készítettünk filmet (rövid változat itt) egy táncházban, jurtában, 2021 tavaszán (a vírus ürügyén lezárt időkben), hagyományos (bélhúros) hangszerekkel és belső térrel.

Sámsondi Gergely, Kisecset, 2023.