Moldvai népzene Budapesten - konferencia 2022. április 22-én

szervező: Hagyományok Háza

Gondolatok, észrevételek – szépszerével.hu

2022. május 24.

Jó ötlet volt az összejövetel, jól megszervezték és a résztvevők örültek, hogy itt voltak. Legalábbis többen ezt mondták.

Jó volt az előadó terem, kiváltképp hogy félhomály volt, mivel így a ma divatos fénycsöves-ledes világítás kevésbé volt zavaró, ártalmas, és hangulatos is volt. A háttérnek kivetített képek, mivel ritkán változtak, nem zavarták az előadást.

Praktikus és szép kis jegyzetfüzetet készítettek a résztvevőknek, benne a programmal.

Az előadások zöme igazán érdekes volt. Talán érdemes lenne jobban összehangolni azokat, hogy ismétlés ne legyen, de így sem volt zavaró. Ha meg egymásra reagálnak, különböző módon ítélnek meg dolgokat, az direkt jó. (Például Kerényi Robi elmondta, hogy nem a Tatros volt az első csángó táncház Budapesten.)

Jó volt a konferencia menete, lendületes, nem unalmas, mégse túl gyors: megnyitó, zene, 1. előadás, 2. előadás , 3. interjú jellegű beszélgetés, szünet, kerekasztal-beszélgetések a résztvevőkkel  („World Café”), ebédszünet, ének, rövid összegzés a beszélgetésről, 1. négyfős beszélgetés moderátorral, szünet, 2. négyfős beszélgetés moderátorral, 3. négyfős beszélgetés moderátorral, zárszó, zenés est.

Tapasztalatom a kerekasztal-beszélgetésekről „World Café”-ról („World Café”: Nagyjából véletlen ültetés, asztalonként egy beszélgetésvezető-jegyzetelő emberrel.):

a: Az egymás utáni három kérdésnél, melyek végül is összefüggtek (három ültetéshez volt a három kérdés) zavaró volt, hogy nem ismertük a következő kérdést, ezért az első idején is már részben arra is kitért a beszélgetés. Nem is volt egyértelmű az első kérdés. Csak a végére derült ki, hogy igazából mit akarnak megvitatni a szervezők.

b: Az asztalvezetők nagyrészt jól csinálták a dolgukat, mely igazán nehéz: a témánál tartás, a résztvevők beszédidejének arányban tartása, a gondolatok leírása. Volt, aki asztalvezetőként túl sokat beszélt. Elsikkadtak, nem lettek leírva egyes gondolatok.

c: Az asztalvezetők ebéd helyett kellett összenézniük a jegyzeteiket… Amúgy se sok eredménnyel.

d: A 150 jelentkezőből 80 jött el, így a beszélgetések asztalbeosztása egyenetlenné változott. Egyébként 6 fő (és a vezető) a jó létszám, több már sok egy asztalnál, pláne 25 perces beszélgetésnél.

A kerekasztal  (café) három témája (kivetített kérdései):

1

„Szedjük össze, hogy a moldvai táncházas zene ’szakmai megítélésével’ kapcsolatban milyen jellegű problémák merülnek fel rendszeresen.”

2

„Az előző körben összeszedtük a szakmai megítéléssel kapcsolatos problémákat. Mit gondolsz ezeknek a vélekedéseknek az érvényességéről?”

3

„Kinek mit kellene tennie azért, hogy a moldvai táncházi zene elismertsége, elfogadottsága körüli problémák megszűnjenek vagy legalábbis kedvező irányba változzanak?”

Saját megjegyzések:

Az 1. kérdéshez:

Nem volt világos, kiknek a részéről „merülnek fel problémák?”

Mivel a következő kérdéseket nem ismertük, már ekkor beszéltünk azokról is, így kicsit értelmét vesztette a téma három részre osztása.

Gyakori a mai városi tanult táncházi zenészeknél, hogy inkább zenélnek a maguk kedvére, maguknak, mint amit kérnének tőlük a táncosok.

Ellentmondás: román tánc mindig divatos, pedig idegen, mint a moldvai. Széki unalmas, nem divatos, pedig hasonlóan egyszerű, mint a moldvai.

A 2. kérdéshez:

Furcsa kérdés.

Valaki megjegyzi, hogy a csángó lelkület hiányzik a táncházakból.

A 3. kérdéshez:

Az erdélyi/moldvai elkülönülés haszna, hogy legalább a moldvai táncházak nem egyvelegek. Iskolába vitt néptánc nem vált be, az iskola általában kiöli a lelkesedést.

Az iskolai táncoktatás nem vált be.

Továbbiak a konferenciáról:

Tartották az időbeosztást is, ami a szervezők és az előadók érdeme is.

Üdítőek voltak a kis zenei betétek illetve a szünetekben a háttérzene.

Az ebédszünet egy kellemes táncházas-társadalmi esemény volt, beszélgetésekkel, találkozásokkal.

Sajnos az előadóterem, illetve az épület klímája, mesterséges szellőzése (az udvart beépítették), mint általában, betegséget is okozhat, okoz.

Jó volt a kérdés-felelet jellegű 3. előadás menete is. (Német-Pávai)

A legritkábban (nagyon különleges, pótolhatatlan esetekben) érdemes csak olyan előadót választani, aki ő-zik beszéd közben, mert ez zavaró lehet. Salamon Soma előadását ezért nem hallgattam végig.

Egyes előadásokról, témákról bővebben:

Lipták Dániel arról is beszélt, hogy kicsi az átfedés, átjárás, kiváltképp a zenészeknél az erdélyi és a csángó táncházak között. Valamint arról, hogy nagyon(!)kevés zenész, zenekar akar az eredeti zenéhez alkalmazkodni. És hogy „máig kuriózum” a kiscimbalom használata. Öröm számunkra, hogy mi, azaz a Szépszerével együttes 10 éve mindhárom kritériumnak megfelelünk, jómagam 32 éve mindkét tájegységet zenélem és táncolom, és persze szeretem.

Ségercz Ferenc említett valamit Hegyeli Attila oktatási programjának tönkretételéről „már majdnem újra magyarul beszéltek”? Ezekről a titkokról keveset tudunk. Valaki mondta, ha jól jegyzeteltem, hogy a magyarországi „sejtekig ható gyűlölet” hat Moldvában is. Megjegyzésem: Ismerősök tapasztalata szerint a Fidesz hatalmaskodó-pénzelő beavatkozása Erdély szerte sok kárt és összeveszést okoz. (Szándékos? Vagy arról van szó, amiről Márai ír”Hallgatni akartam” c. könyvében?)

Enyedi Ágnes szerint a táncra éneklés nem hiteles… Megjegyzésem: Ami szerintem rossz, az (erős) hangosítás, mert ezzel mind a zene, mind az ének elnyomja, ellehetetleníti a táncosok saját énekét, csujogatását. Másfelől azért is éneklünk, mert a táncot nem tudjuk, nem élvezzük magában eléggé, így az ének színesíti. De szerintem jó is az ének, hiszen más tájegységeken legalábbis úgy tudom, a legszebb és a legegyszerűbb, ha a táncosok saját énekükre tudnak táncolni. Miért kéne ez egész más legyen Moldvában?

Lipták Dani szerint, példának mondotta, a „Románia nagy hegy alatt” román dallam. Megjegyzésem: További dallamokról általában nem tudta megmondani, milyenek.

Kerényi Robi az egyetemes „jó” zenét szerette volna definiálni. Megjegyzésem: Ez a legnehezebb.

Sándor Ildikó gyors összegzése a kerekasztalokról nem volt túl érdekes. Egyedül az, hogy többek szerint az egész kérdés nem érdekes. (Mármint a három kérdés által felvetett ügy.) Továbbá szerinte képzések kellenek. „Művelődéspolitikai kontextusba helyezni.” Nem tudom. Nem is értem.

Sámsondi Kiss Gergely