A zenekar bővebb bemutatkozása:

Hagyományőrzés szépszerével

  Két zenészből álló, hagyományos csángó magyar zenét játszó együttes vagyunk. Zenénk Európa közepéből, a Kárpátok keleti hegyvonulatának külső oldaláról való.

  Elvünk és kitűzött célunk, hogy felhasználjuk eme ősi gyökérzetünket és virágoztassuk megújult világunk keretei közepette, éppen úgy nagyvárosban és vidéken, mely zenész-táncos alkalmainkon összetalálkozhatnak és ismerkedhetnek egymással résztvevő vendégeink, méghozzá nagyon is egyedi módon, megéreztetvén velük a néhai falusi légkör tiszta vonzerejét, éltető lüktetését.

  Szeretnénk tovább mélyíteni kapcsolatainkat hagyományőrző és tisztelő csoportokkal, egyénekkel, akik tapasztalatból ismerik a csángó tánczene nagyszerűségét, örömét, kikapcsolódásra alkalmas voltát és lelkesítő hatását. Nem kevésbé azokkal is meg szeretnénk ismertetni táncházunk élményét, akik még újak ennek világában, akik éppen arra sétálnak, megállnak meghallgatni, benéznek, akikkel ideiglenesen kereszteződik utunk, hogy részesülhessenek, hacsak lehetőség formájában is, ugyanazzal a csodálatos szépséggel, ami bennünket is révülve elragadott.

Jelentősége hagyományőrzésünknek a ma embere számára

       Közelség

  Egyrészt szívünkhöz közel áll eredete miatt, úgyszintén eredetisége miatt, mivelhogy helyi örökségnek számít, népének sajátja, ő zenéje, tánca, önnön elődeink reánk származtatott személyes érzései ezek, melyet becsomagolva átnyújtottak nekünk, hogy bármikor kibontva, mi magunk is belekapcsolódva, szívünkből kibontakozhassunk; másfelől egymás szemébe nézhetünk, akik együtt táncolunk és kapcsolatban lehetünk talpunk alá húzó muzsikásunkkal is játéka közben. Hasonlít táncházas mulatságunk téli hidegben fűtött melegséghez, nyári tábortűzhöz csillagos kék ég alatt.

       Emlékezés

  Öregjeink életmódjának mondandója van számunkra. A körülöttük levő természet részei voltak, ahogy egymásnak is felei, önmaguk derekasak, becsületesek és lelkükből nem hiányzott az áhítatos imádság sem. Meghatározta időszemléletüket földművelésük természetadta üteme, miként egyházi ünnepeikhez is természetes módon igazodtak: fontos volt ezek miatt, hogy megfigyeljék a Nap járását, napok, évszakok váltakozását. Derű és bánat kísérte útjukat, születés és halál, házasságkötés, család, barátok és a mindennapok nehézségei, munkája. Mindezt megörökítették művészetükben: énekben, zenében, táncban és tárgyi kultúrában, szokásokban. Tanulhatunk ezekből, felhasználhatjuk életünk részeként, amint ők is használták, lévén mi is mindennapjaink hullámvölgyeiben igyekszünk helytállni.

       Nemzetiségi vonatkozások, művelődés

  Gyakori eset, hogy különböző származású, hagyományú népek egymás mellet élnek, közel telepszenek le egymáshoz képest: ilyenkor szokásaikban is közeledni látszanak egyik a másikhoz. Ahol békében megvalósul e szokásokbani kölcsönös gazdagodás, abból sokat tanulhatunk, mint emberek: tartós béke létformáját egyfelől, de összhangot is egymással, önmagunkkal. Mindez néphagyományunk szerves része, ha ki tudjuk olvasni belőle: különösen sok nép és nemzetiség találkozásánál figyelhetjük ezt meg, mint például a csángóknál és szomszédjaiknál. Valamennyi nemzet történelme dúskál ehhez hasonló értékes jelenségekben. Reméljük, hogy utánajárhatunk és mint kincsesbányából kibányászhatjuk ezen értékeket, hogy talpköveivé tegyük életünknek, egészségünknek, szívünk vidámságára.

  Egyszerű zenészeknek tartom magunkat, zenésztársammal, mégis kapunállóknak, akik meg tudjuk nyitni ajtaját népi műveltségünknek népzenénken át a bebocsátást kérő előtt. Kívánjuk, hogy minél többen elteljenek életet adó forrásával néphagyományainknak.

Gyulai Farkas

Budapest, 2020. január